Petrarca, Francesco: 95. szonett (Tégy oda, hol a nap mindent kiéget) (Sonetto XCV (Ponmi ove ’l Sol occide i fiori e l’erba) Magyar nyelven)
Sonetto XCV (Ponmi ove ’l Sol occide i fiori e l’erba) (Olasz)In qualunque luogo o stato ei si trovi, vivrà sempre sospirando per Laura.
Ponmi ove ’l Sol occide i fiori e l’erba, O dove vince lui ’l ghiaccio e la neve; Ponmi ov’è ’l carro suo temprato e leve, Ed ov’è chi cel rende o chi cel serba;
Ponmi in umil fortuna od in superba, Al dolce aere sereno, al fosco e greve; Ponmi a la notte, al dì lungo ed al breve, A la matura etate od a l’acerba;
Ponm’in cielo od in terra od in abisso, In alto poggio, in valle ima e palustre, Libero spirto od a’ suoi membri affisso;
Ponmi con fama oscura o con illustre: Sarò qual fui, vivrò com’io son visso, Continüando il mio sospir trilustre.
|
95. szonett (Tégy oda, hol a nap mindent kiéget) (Magyar)
Tégy oda, hol a nap mindent kiéget
Tégy oda, hol a nap mindent kiéget, vagy hol a jég sem olvad fel hevén, vagy hol szelíd forrása hőnek, fénynek; hol a nép gőgös, vagy hol bölcs, szerény;
helyezz alantas vagy fennkölt körökbe; hosszú éjbe vagy kurta napba vess, verőfénybe vagy gomolygó ködökbe; legyek ifjú vagy vénségtől deres;
helyezz a földre, égbe vagy pokolba, hegyre, völgybe, hányjon tajtékos ár; legyek szabad, vagy láncon, mint a szolga;
ép vagy beteg, jó vagy rossz hírű bár: Tiéd leszek, s ez az egy gondolat vigasztal majd, ha remény sem marad.
|