Pirandello, Luigi: Guardando il mare

E sei vivo anche tu, come son io:
tu per molto, io per poco, e ne son lieto.
Ma ti vedo e ti penso, io: tu non vedi
e non pensi, beato! Fino ai piedi
vieni con un sommesso fragorío
a stendermi le spume, mansueto.

Come un mercante di merletti… Bravo!
Uno ne stendi, e tosto lo ritrai,
ed ecco un altro, e un altro ancora… Scempio
fai cosí della tua grandezza, ignavo?
Tenta, prova altri scherzi… non ne sai?
Ma ingoiati la terra, per esempio!

És élő vagy te is akárcsak én:
te inkább, én kevésbé s jó ez igy.
De látlak és gondollak, én - te nem látsz
s nem gondolsz, te boldog! Lábamig csúszkálsz,
alázatos hangon mormolsz felém
s kiteríted tajtékod, te szelíd.

Mint egy csipkekereskedő... Remek!
Kiterítsz egyet s felgöngyölöd ismét
s íme: egy új, még egy. Szemem csak ámul.
Saját nagyságod tépázod te meg -
Mért nem próbálsz ki más tréfákat is még?
Nem tudsz? Hát nyeld el a földet, például.