Pirandello, Luigi: L’Occhio per la Morte

Sono stato a veder l’amico morto.

Sta benone. Men brutto (ah, brutto egli era

povero amico!): e quel pallor di cera

e la calma in cui sta da savio assorto,

gli dànno or l’aria mesta e tollerante,

che si sforzò d’avere in vita, e certo

non ebbe. Intanto, che peccato! aperto

gli è rimasto quell’occhio, che in costante

studio lo tenne: or possiam dirlo, credo:

l’occhio di vetro. Orrendo, nella faccia

spenta, quel guardo fiso, di minaccia…

Quell’occhio par che dica ora: – «Io ci vedo!»

Halott barátomat meglátogattam.

Elég jól van. Kevésbé rút (be rút volt,

szegény barátom!): mi arcára hullt most,

ez a viaszsápadság s mit unottan

visel, türelmessé teszi, nyugodttá –

erre törekedett míg élt s nem bírta

soha elérni. De milyen kár! nyitva

maradt egyik szeme: ez vitte őt rá

a kétkedésre – most ezt mondanátok:

üvegszem. Szörnyű – tőle nem menekszem:

kialudt arcában ez a meredt szem

fenyegetőn ezt mondja: „Belelátok!"