Pirrera, Carmelo: Ballagnak csöndben a barmok... (Salgono i mulli Magyar nyelven)

Nel silenzio che nasce tra gli ulivi
ho cercato parole d’amore
per la vecchiaia delusa e taciturna
pei carusi ammazzati alla zolfara
e il contadino rimasto senza terra
e per la doglia eterna delle madri
e le bocche ferite.

Salgono lenti i muli alle trazzere
e la verga s’abbatte sulle schiene
con rabbia antica
con antica pena.

“Oh, almeno potercene andare
rispondere no a tutto questo!”

Se fischia un treno ti s’incrina l’anima.
“Oh, almeno potercene andare!”

Quando scirocco soffia tra gli ulivi
se tu li ascolti dicono “rimani”.
E la verga s’abbatte sulle piaghe
con rabbia antica
con antica pena.

Salgono lenti i muli alle trazzere.

Olajfák terűjén vajudó csöndben
szerelmes szavakat keresek kitartón -
fásult közönyre, némaságra,
kénbányákban sorvadt szeretteinkre,
a földtelen, napszámos parasztra,
időtlen anyai fájdalomra -
én, csöndpecsétes, repecskes ajak.

Kaptatnak csöndben a barmok,
a bot le-lesújt horpaszukra :
időtlen düh,
időtlen önemésztés a mozdulatban:

„Ha legalább elmehetnénk innen,
nemet mondhatnánk az itteni világnak!"

Minden vonatfüttyre megvonaglik a lélek -
„Ha legalább elmehetnénk innen!"

És mégis, amint feltámad a sirokkó,
az olajfák azt susogják: „Maradj!..."
És a bot újra lesújt a sebekre -
tehetetlen haraggal,
időtlen bűntudattal:

Ballagnak csöndben a barmok...