Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pistoia, Cino da: Hölgye sírjánál (Io fuʼ ʼn su lʼalto e ʼn sul beato monte Magyar nyelven)

Pistoia, Cino da portréja
Vidor Miklós portréja

Vissza a fordító lapjára

Io fuʼ ʼn su lʼalto e ʼn sul beato monte (Olasz)

Io fuʼ ʼn su lʼalto e ʼn sul beato monte

chʼiʼ adorai baciando ʼl santo sasso,

e caddi ʼn su quella pietra, di lasso,

ove l'onesta pose la sua fronte,

e ch’ella chiuse dʼogni vertù il fonte

quel giorno che di morte acerbo passo

fece la donna de lo mio cor, lasso,

già piena tutta dʼadornatezze conte.

Quivi chiamai a questa guisa Amore:

«Dolce mio iddio, faʼ che qui mi traggia

la morte a sé, ché qui giace ʼl mio core».

Ma poi che non mʼintese ʼl mio signore,

mi dipartiʼ pur chiamando Selvaggia;

lʼalpe passai con voce di dolore.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://it.wikisource.org/wiki

Hölgye sírjánál (Magyar)

Az áldott hegyen jártam a magasban,

csókkal imádtam a sziklát, a szentet,

hol a Tisztesség homloka pihent meg,

s amelyre most fáradtan én zuhantam, –

ha volt erény, most itt, e kő alatt van,

a naptól, hogy hölgyem halálba dermedt,

keserű léptei ide vezettek,

ragyogva, ékességes szép alakban!

Így szóltam ott Ámorhoz: „Édes isten,

add, hogy e helyt öleljen át halálom,

hisz szívem nyugszik eltemetve itt lenn."

De mert uram süket volt, hogy segítsen,

indultam hát, s hölgyem nevét kiáltón,

panaszlón hágtam át a hegygerincen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap