Quasimodo, Salvatore: 1944. január 19. (19 gennaio 1944 Magyar nyelven)
19 gennaio 1944 (Olasz)Ti leggo dolci versi d’un antico, e le parole nate fra le vigne, le tende, in riva ai fiumi delle terre dell’est, come ora ricadono lugubri e desolate in questa profondissima notte di guerra in cui nessuno corre il cielo degli angeli di morte, e s’ode il vento con rombo di crollo se scuote le lamiere che qui in alto dividono le logge, e la malinconia sale dei cani che urlano dagli orti ai colpi di moschetto delle ronde per le vie deserte. Qualcuno vive. Forse qualcuno vive. Ma noi, qui, chiusi in ascolto dell’antica voce, cerchiamo un segno che superi la vita, l’oscuro sortilegio della terra dove anche fra le tombe di macerie l’erba maligna solleva.
|
1944. január 19. (Magyar)Antik költők derűs verseit olvasom Neked és szőlőhegyen született költeményeket, kelet folyói partján a sátorponyvák gyászosan elhagyatottan összeesnek e mély háborús éjszakában, ahol senki, még a halál angyala se száll az égen, közben a szél pusztító rohamokkal rázza fenn az erkély rácsait, a kihalt utcákon közelgő járőrök lövése, majd kutyák fájdalmas nyüszítése hallatszik lentről. Valaki él. Talán valaki él. De mi itt bezárkózva antik verseket hallgatunk, jelet keresünk, mely túlmutat az életen, a föld homályos átokhelyén, ahol még a romok sírhalmai közt is él és virágzik a mérges növény.
|