Quasimodo, Salvatore: Ai quindici di Piazzale Loreto*

Esposito, Fiorani, Fogagnolo,
Casiraghi, chi siete? Voi nomi, ombre?
Soncini, Principato, spente epigrafi,
voi, Del Riccio, Temolo, Vertemati,
Gasparini? Foglie d’un albero
di sangue, Galimberti, Ragni, voi,
Bravin, Mastrodomenico, Poletti?
O caro sangue nostro che non sporca
la terra, sangue che inizia la terra
nell’ora dei moschetti. Sulle spalle
le vostre piaghe di piombo ci umiliano :
troppo tempo passò. Ricade morte
da bocche funebri, chiedono morte
le bandiere straniere sulle porte
ancora delle vostre case. Temono
da voi la morte, credendosi vivi.
La nostra non è guardia di tristezza,
non è veglia di lacrime alle tombe:
la morte non dà ombra quando è vita.
 
 
*La strage di Piazzale Loreto fu un eccidio avvenuto in Italia, il 10 agosto 1944 in Piazzale Loreto a Milano, durante la seconda guerra mondiale. Quindici partigiani furono fucilati da militi del gruppo Oberdan della Legione Autonoma Mobile Ettore Muti della RSI, per ordine del comando di sicurezza nazista, e i loro cadaveri vennero esposti al pubblico.

Esposito, Fiorani, Fogagnolo,
Casiraghi, kik vagytok? Ti nevek, árnyak?
Soncini, Principato, fénytelen feliratok,
ti, Del Riccio, Temolo, Vertemati,
Gasparini? Vérből fogant fa
levelei, Galimberti, Ragni, ti,
Bravin, Mastrodomenico, Poletti?
Ő drága vérünk, mely nem mocskolja be
földünket, vér, mely megszenteli a földet
a fegyverek órájában. A vállaitokon
tátongó ólmos sebek megaláznak minket:
túl sok idő telt el. Halált lehelnek
a fekete szájak, halált kívánnak
az idegen lobogók, melyek
még mindig házatok kapuján lebegnek. Félik
tőletek a halált, azt hiszik, hogy élnek.
A mi életünk nem a szomorúságot őrzi,
nem virraszt könnyesen a sírok felett,
a halálnak nincs árnyéka, ha élet.
 
 
*1944. augusztus 10-én az „Ettore Muti” nevet viselő Fekete Brigád egyik különítménye egy Wehrmacht-teherautó elleni támadás megtorlásaképpen ezen a téren lőtt agyon tizenöt politikai foglyot.