Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Quasimodo, Salvatore: Apámnak (Al padre Magyar nyelven)

Quasimodo, Salvatore portréja
Képes Géza portréja

Vissza a fordító lapjára

Al padre (Olasz)

Dove sull’acque viola

era Messina, tra fili spezzati

e macerie tu vai lungo binari

e scambi col tuo berretto di gallo

isolano. Il terremoto ribolle

da due giorni, è dicembre d’uragani

e mare avvelenato. Le nostre notti cadono

nei carri merci e noi bestiame infantile

contiamo sogni polverosi con i morti

sfondati dai ferri, mordendo mandorle

e mele dissecate a ghirlanda. La scienza

del dolore mise verità e lame

nei giochi dei bassopiani di malaria

gialla e terzana gonfia di fango.

 

La tua pazienza

triste, delicata, ci rubò la paura,

fu lezione di giorni uniti alla morte

tradita, al vilipendio dei ladroni

presi fra i rottami e giustiziati al buio

dalla fucileria degli sbarchi, un conto

di numeri bassi che tornava esatto

concentrico, un bilancio di vita futura.

Il tuo berretto di sole andava su e giù

nel poco spazio che sempre ti hanno dato.

Anche a me misurarono ogni cosa,

e ho portato il tuo nome

un po’ più in là dell’odio e dell’invidia.

 

Quel rosso del tuo capo era una mitria,

una corona con le ali d’aquila.

E ora nell’aquila dei tuoi novant’anni

ho voluto parlare con te, coi tuoi segnali

di partenza colorati dalla lanterna

notturna, e qui da una ruota

imperfetta del mondo,

su una piena di muri serrati,

lontano dai gelsomini d’Arabia

dove ancora tu sei, per dirti

ciò che non potevo un tempo - difficile affinità

di pensieri - per dirti, e non ci ascoltano solo

cicale del biviere, agavi lentischi,

come il campiere dice al suo padrone:

"Baciamu li mani". Questo, non altro.

Oscuramente forte è la vita.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.aphorism.it/autori/showpoesia.php?ID=2167

Apámnak (Magyar)

Ahol violaszín vizeken

Messina állt, szétszakadt huzalok.

és romok közt lépdelsz sínek

és váltók mentén zsinóros szigeti

sapkádban. A földrengés már

harmad napja forr, orkánokkal küzd december,

és mérgezett a tenger. Éjszakáink tehervagonokban

hullnak ránk, és mi, félénk gyerekfalka,

a holtakkal, kiket átvertek a vasak, számláljuk

poros álmainkat, mandulát rágcsálva

és koszorúba kötött aszaltalmát. A fájdalom

tudománya igazságot derített és éles pengékkel

szétválasztott mindent

a sárga maláriás lapályok és az iszaptól

dagadó hideglelés játékaiban.

 

A te szomorú, finom

türelmed a félelmet elrabolta tőlünk,

és kemény lecke volt ezekben a napokban,

mikor riogatott az elárult halál s a rablók gyalázata,

kiket a partra szállt katonák fogdostak össze

és lődöztek agyon a homályban, apró tételeket felmutató

számla ez, de hiánytalan és pontos,

amely az eljövendő élet mérlege lett.

Sapkád mint a nap emelkedett a lehanyatlott

a szűk téren, melyet még neked adtak.

Nekem is mérlegre tették minden dolgomat

s a gyűlölettől és az irigységtől kissé távolabb vittem

nevedet.

 

Az a piros a fejeden — püspöki süveg volt,

vagy korona, sasszárnyakkal ékes.

És most kilencven éved sasjelvénye alatt

akarok beszélni veled, éji lámpától színes

indító jelzéseiddel, és innen a világ

tökéletlen kereke mellől,

zárt falak zsúfolt tömegéből,

távol az arab jázminoktól,

ahol élsz még, most végre megmondom,

amit nem tudtam megmondani rég — súlyos rokonsága

a gondolatoknak —, most hát kimondom, és itt csak

a keresztút tücskei hallják és az elborult agavék,

mint gazdájának mondja a csősz:

„Csókoljuk a kezét." Mást nem, csak ezt.

Megfoghatatlanul erős az élet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap