Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Quasimodo, Salvatore: Jóslatok (Delfica Magyar nyelven)

Quasimodo, Salvatore portréja

Delfica (Olasz)

Nell'aria dei cedri lunari, 
al segno d'oro udimmo il Leone. 
Presagio fu l'ululo terreno. 
Svelata è la vena di corolla 
sulla tempia che declina al sonno 
e la tua voce orfica e marina. 

Come il sale dall'acque 
io esco dal mio cuore. 
Dilegua l'età dell'alloro 
e l'inquieto ardore 
e la sua pietà senza giustizia. 

Perisce esigua 
l'invenzione dei sogni 
alla tua spalla nuda 
che di miele odora. 

In te salgo, o delfica, 
non più umano. Segreta 
la notte delle piogge di calde lune 

ti dorme negli occhi: 
a questa quiete di cieli in rovina 
accade l'infanzia inesistente. 
Nei moti delle solitudini stellate, 
al rompere dei grani, 
alla volontà delle foglie, 
sarai urlo della mia sostanza. 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://poetidellaluce.freeforumzone.com

Jóslatok (Magyar)

Holdbeli cédrusok között,
aranyjelre felordított az oroszlán.
Előjel volt a földi üvöltés.
Kirajzolódott a szitom-ér
a halántékon, mely álomra hajolt,
hangod sötéten zúgott, mint a tenger.

Szívemből az ősanyag
kicsapódik, mint vízből a só.
Szétmállik a babér korszaka
és a nyugtalan lobogás
és az igaztalan kegyesség.

Semmivé foszlik
az álom leleménye
a te meztelen válladon,
mely mézillatot áraszt.

Hozzád futok, ó, bűvölet fészke,
mely nem vagy emberi már.
Holdfényes, esős meleg éjszaka titka

szunnyad szemedben:
ettől az égi nyugalomtól
romba dől a nemlétező gyermekkor.
Csillag-magányok moccanásaiban,
szétnyílásában a búzaszemeknek,
szándékában a faleveleknek:
vágyam kiáltása leszel.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://www.literatura.hu/archivum/

minimap