Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Quasimodo, Salvatore: Szirmok közé alélt bimbózó-zsenge asszony (Di fresca donna riversa in mezzo ai fiori Magyar nyelven)

Quasimodo, Salvatore portréja

Di fresca donna riversa in mezzo ai fiori (Olasz)

S'indovinava la stagione occulta
dall'ansia delle piogge notturne,
dal variar nei cieli delle nuvole,
ondose lievi culle;
ed ero morto.

Una città a mezz'aria sospesa
m'era ultimo esilio,
e mi chiamavano intorno
le soavi donne d'un tempo,
e la madre, fatta nuova dagli anni,
la dolce mano scegliendo dalle rose
con le più bianche mi cingeva il capo.

Fuori era notte
e gli astri seguivano precisi
ignoti cammini in curve d'oro
e le cose fatte fuggitive
mi traevano in angoli segreti
per dirmi di giardini spalancati
e del senso di vita;
ma a me doleva ultimo sorriso
di fresca donna riversa in mezzo ai fiori.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.aetnanet.org/catania-scuola-notizie-14656.html

Szirmok közé alélt bimbózó-zsenge asszony (Magyar)

E titkos évadról beszélt a jóslat,
az éji záporok lidércnyomása,
váltakozása felhőknek az égen
– hullámzó könnyű bölcsők –
s én már nem éltem.

Utolsó otthonom, felhőkakukkvár,
ég és föld közt lebegtél,
ámde mindenfelől a régvolt
kedves szeretők hangja hívott
s az évek új életre ébredt anyja,
míg rózsák közt keresgélt egy szelíd kéz
s legtündöklőbbjeit hajamba fonta.

Kívül még éjsötét volt,
csupán a csillagok rótták szabályos
rejtelmes útjuk fenn arany körívben,
röptét futó káprázatoknak,
és titkos szögletekbe vontak engem,
hogy szóljanak kitárult kertjeikről
s értelméről a létnek,
de énnekem fájt végső mosolyod, fájt,
szirmok közé alélt bimbózó-zsenge asszony.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap