Quasimodo, Salvatore: Felirat Bice Donetti sírjára (Epitaffio per Bice Donetti Magyar nyelven)

Con gli occhi alla pioggia e agli elfi della notte,

è là, nel campo quindici a Musocco,

la donna emiliana da me amata

nel tempo triste della giovinezza.

Da poco fu giocata dalla morte

mentre guardava quieta il vento dell'autunno

scrollare i rami dei platani e le foglie

dalla grigia casa di periferia.

Il suo volto è ancora vivo di sorpresa,

come fu certo nell'infanzia, fulminato

per il mangiatore di fuoco alto sul carro.

O tu che passi, spinto da altri morti,

davanti alla fossa undici sessanta,

fermati un minuto a salutare

quella che non si dolse mai dell'uomo

che qui rimane, odiato, coi suoi versi,

uno come tanti, operaio di sogni.

Esőre függesztve szemét s az éj lidérceire,

itt fekszik a musoccói temető tizenötös parcellájában,

az emiliai lány, akit ifjúságom

szomorú éveiben szerettem.

Kevéssel ezelőtt játszotta ki őt a halál,

amint tűnődve nézegette, hogy rázza

az őszi szél a platánok ágait

s a külvárosi szürke ház bádoglemezeit.

Arcán eleven még a meglepetés,

mint valamikor gyermekkorában, mikor villámütötten

nézte a tűz-evőt, ki fenn állt szekerén.

Ó, te, ki erre jársz, más halottakhoz igyekezve,

a tizenegy-hatvanas gödör előtt

állj meg egy percre, köszöntsd

a lányt, ki egy könnyet sem ejtett a férfi miatt,

mikor az ittmaradt, gyűlölten, verseivel:

álmok munkása, egy a sok közül.