Quasimodo, Salvatore: Milano, agosto 1943
Milano, agosto 1943 (Olasz)Invano cerchi tra la polvere, povera mano, la città è morta. È morta: s’è udito l’ultimo rombo sul cuore del Naviglio. E l’usignolo è caduto dall’antenna, alta sul convento, dove cantava prima del tramonto. Non scavate pozzi nei cortili: i vivi non hanno più sete. Non toccate i morti, così rossi, così gonfi: lasciateli nella terra delle loro case: la città è morta, è morta.
|
Milánó, 1943 augusztus (Magyar)Szegény kéz, hiába kutatsz a porban, halott a város. Halott: eldördült az utolsó robaj a Csatorna szívén. És a fülemüle leesett az antennáról, a kolostor felett, hol énekelt alkony előtt. Az udvarokon ne ássatok kutakat: az élők nem szomjasak többé. Ne érintsétek meg a holtakat, kik oly vörösek, oly puffadtak — hagyjátok őket békén házuk kertjében aludni: halott, halott a város.
|