Quasimodo, Salvatore: Hó (Neve Magyar nyelven)

Scende la sera: ancora ci lasciate

immagini care della terra, alberi,

animali, povera gente chiusa

dentro i mantelli dei soldati, madri

dal ventre inaridito dalle lacrime.

E la neve ci illumina dai prati

come luna. Oh questi morti. Battete

sulla fronte, battete fino al cuore.

Che urli almeno qualcuno nel silenzio,

in questo cerchio bianco di sepolti.

Leszáll az este: ismét itt hagytok,

ó, földünk kedves képei, fák,

állatok, szegény katonaköpenybe

burkolózott férfiak, sírástól

szikkadt ölű anyák.

És a rétekről a hó idevilágít,

mint a holdfény. Ó, ezek a halottak!

Üssétek homlokotok, verjétek szívetek!

Ordítson legalább valaki a csendben,

a tetemek e fehér fénykörében.