Quasimodo, Salvatore: Hó (Neve Magyar nyelven)

Scende la sera: ancora ci lasciate

immagini care della terra, alberi,

animali, povera gente chiusa

dentro i mantelli dei soldati, madri

dal ventre inaridito dalle lacrime.

E la neve ci illumina dai prati

come luna. Oh questi morti. Battete

sulla fronte, battete fino al cuore.

Che urli almeno qualcuno nel silenzio,

in questo cerchio bianco di sepolti.

Leszáll az este: még itt derengtek,

földünk kedves képei, fák,

állatok, katonaköpenybe zárt, szegény

emberek, anyák, kiknek méhét

kiszárították a könnyek.

És világít a rétekre terült hó,

akár a hold. Ó, ezek a halottak: kopogjatok

a homlokon, kopogjatok a szívek falán,

hogy legalább valaki felüvöltsön a csöndben

s felverje a holtak fehér birodalmát.