Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Quasimodo, Salvatore: Napi hír (Notizia di cronaca Magyar nyelven)

Quasimodo, Salvatore portréja

Vissza a fordító lapjára

Notizia di cronaca (Olasz)

Claude Vivier e Jacques Sermeus,
già compagni d'infanzia d'alti muri
in un orfanotrofio, freddamente
a colpi di pistola, senza alcuna
ragione uccisero due amanti giovani
su un'auto ferma al parco di Saint-Cloud
lungo il viale della Felicità,
sul calar della sera
del ventuno dicembre
millenovecentocinquantasei .
Claude Vivier dice che fu un delitto
da pochi soldi e chiede, nero ragno
e uccello, prima della ghigliottina
la cella di Landru o Weidmann
nella prigione di Versailles. I due
ragazzi sono intelligenti e duri.
E' necessario salvare gli stimoli
civili, la solitudine allegra
della caverna, antichissimi
latini. Invidia dell'amore, odio
dell'innocenza: formule dell'anima.
La speranza ha il euore sempre stretto,
e di Claude e Jacques ne avremo ancora,
se il numero ci sfugge, la chiusura
d'oro tra il dare e l'avere dell'uomo.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poesie.reportonline.it/poesie-di-salvatore-quasimodo

Napi hír (Magyar)

Claude Vivier és Jacques Sermeus,
gyermekkoruk óta barátok (ugyanabban
az árvaházban cseperedtek föl, egy magasfalú kertben)
két pisztolylövéssel, hidegvérűen
minden ok nélkül meggyilkoltak két ifjú szerelmest,
akik a Saint Cloud-park közelében,
a Boldogság-utca torkolatánál autójukban ültek,
- mindez ezerkilencszázötvenhat
december huszonegyedikén
történt, pár perccel alkony előtt.
Claude Vivier büszkélkedik azzal,
hogy néhány garasért követték el a bűntényt
(fekete pókra, madárra hasonlít) s mielőtt lefejeznék,
azt a cellát kéri, melyben Weidmann vagy Landru lakott.
A két suhanc értelmes, okos, de szívtelen is.
Ó, meg kell menteni az ösztönöket,
a búvóhelyek vidám magányát, meg kell őrizni, öreg
latin testvéreim! Irígyelni a szerelmet,
gyűlölni az ártatlanságot, - nem ez a lélek útja.
Bár mindig szűkmarkú a remény,
s bár még éppen elég Claude és Jacques él közöttünk,
ha nem is tudjuk pontosan a számuk, - mégis reméljük:
egy nap az emberek aranymérlege megszűnik ingadozni.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásablog.xfree.hu

minimap