Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Quasimodo, Salvatore: Tindari tájai (Vento a Tindari Magyar nyelven)

Quasimodo, Salvatore portréja

Vento a Tindari (Olasz)

Tindari, mite ti so

Fra larghi colli pensile sull’acque

Delle isole dolci del dio,

oggi m’assali

e ti chini in cuore.

 

Salgo vertici aerei precipizi,

assorto al vento dei pini,

e la brigata che lieve m’accompagna

s’allontana nell’aria,

onda di suoni e amore,

e tu mi prendi

da cui male mi trassi

e paure d’ombre e di silenzi,

rifugi di dolcezze un tempo assidue

e morte d’anima

 

A te ignota è la terra

Ove ogni giorno affondo

E segrete sillabe nutro:

altra luce ti sfoglia sopra i vetri

nella veste notturna,

e gioia non mia riposa

sul tuo grembo.

 

Aspro è l’esilio,

e la ricerca che chiudevo in te

d’armonia oggi si muta

in ansia precoce di morire;

e ogni amore è schermo alla tristezza,

tacito passo al buio

dove mi hai posto

amaro pane a rompere.

 

Tindari serena torna;

soave amico mi desta

che mi sporga nel cielo da una rupe

e io fingo timore a chi non sa

che vento profondo m’ha cercato.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.italialibri.net/opere/ventoatindari.html

Tindari tájai (Magyar)

Tindari, enyhe, szelíd vagy te

az isten szigeteinek

vizére hajló tágas dombok között —

ma megrohansz és

szívemre borulsz.

 

Meredek légörvényben emelkedem magasba,

felröppenek fenyők szelében

és a csapat, mely könnyedén követett,

a levegőben eltávolodik

hangok hulláma és szerelem lefoszlik,

és te elmosod emlékezetemben

a gonoszt, ki a földről elűz,

a félelmet az árnyaktól, a csendtől,

hol valaha édes menedékre leltem,

s megtöröd a lélek halálát.

 

Előtted ismeretlen a föld,

amelybe bele kell vesznem naponta,

míg táplálok titkos szótagokat:

más fény koppaszt le téged az üvegek fölött,

éjszakai ruhádban,

és csöndes öröm, nem enyém,

nyugszik öledben.

 

Keserű a számüzetés,

és mit beléd zártam, a keresés

összhangból ma vággyá változik át:

hívja és várja a korai halált.

És minden szerelem védekezés a szomorúságban.

hangtalan átkelés a homályon,

melynek túlsó partján letetted

megszegni való keserű kenyerem.

 

Tindari megtelik derűvel;

édes barát ébreszt fel és

egy szikláról felnyújt engem az égbe,

és félelmet színlelek annak, aki nem tudja,

hogy szolgáim a vakmerő szelek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap