Domenica sul Po (Olasz)
Deserti campi nella sera estiva,
verso il Po che sospira.
La canapa si tinge
di malinconica polvere;
la luna siede con gli uomini all’osteria.
Sul volto di questi eroi
c’è una forza antica.
Pace sui casolari;
il fumo stringe la terra
a un cielo rosso, sconfinato.
Speranze volano
fra campanili e tetti;
a occhi socchiusi, con le mani
piegate sui ginocchi come foglie,
quante speranze da questi
duri sedenti sui legni dell’osteria
col vuoto bicchiere toccato
dal fremito di una campana.
Silenziosi sedenti in questa
fra il verde, unico sole,
osteria di campagna,
scoperta col suo gregge
in una sera di festa,
verso il Po che sospira.
1955 Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | https://www.facebook.com |
|
|
Vasárnap a Po partján (Magyar)
Nyáresti parton, elhagyott mezőkön,
hol a Po vize sóhajt,
befestődik a kender
az alkony mélabús porával.
A hold kocsmába száll a férfiakkal,
szikár erőt, valami ősit
hordoz a bátrak arca.
Békén hallgat a viskó.
Füst nyomja fel a földet
a határtalan ég veres ködéhez.
Remények álma száll
tornyokról, háztetőkről.
Félig hunyt szemmel, hullt levélként
térdükre simuló tenyérrel
mennyi remény van itt is
a szikárak között a kocsma-lócán,
míg üres poharukba rezdül
a harang kondulása.
Néma alakok ott az új,
az egyetlen nap fényén,
a falu kocsmájában,
melyre a nyájjal együtt
találtam ünnep este,
hol a Po vize sóhajt.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://blog.xfree.hu |
|
|