Saba, Umberto: Foglia

Io sono come quella foglia, guarda,
sul nudo ramo, che un prodigio ancora
tiene attaccata.
 
Negami dunque. Non ne sia rattristata
la bella età che a un'ansia ti colora,
e per me a slanci infantili s'attarda.
 
Dimmi tu addio, se a me dirlo non riesce.
Morire è nulla; perderti è difficile.
 

Nézdd, olyan vagyok mint az a falevél,
mely valami csoda folytán még
a csupasz ághoz kötődik.
 
Tagadj meg tehát. Ne váljék szomorúvá
az a gyönyörű kor, mely téged szorongással színez,
és mint gyermeki hév elidőzik bennem.
 
Te mondj nekem búcsút, ha már én képtelen vagyok.
Meghalni semmiség; téged elveszíteni nehéz.