Saba, Umberto: La capra
La capra (Olasz)Ho parlato a una capra. Era sola sul prato, era legata. Sazia d'erba, bagnata dalla pioggia, belava.
Quell'uguale belato era fraterno al mio dolore. Ed io risposi, prima per celia, poi perché il dolore è eterno, ha una voce e non varia. Questa voce sentiva gemere in una capra solitaria.
In una capra dal viso semita sentiva querelarsi ogni altro male, ogni altra vita.
|
A kecske (Magyar)Egy kecskéhez beszéltem. Láncra kötve egyedül volt a réten. Jóllaktt fűvel - közben bőrit ázott az esőben. És mekegve állt ott.
Ez az egyhangú mekegés fülemnek testvéri hang volt. s feleltem rá előbb tréfából, aztán mert a fájdalom örök, s ily monoton, fakó hangon üzenget. Egy magános kecskéből akkor ez a bánat nyögött.
Egy sémita képű kecske bús, rekedt hangja elpanaszolt minden más bánatot, minden más életet.
|