Saba, Umberto: Nyolcadik fúga (Ottava fuga Magyar nyelven)

(a 2 voci)

Sono una fogliolina appena nata,

e intenerisco ai giovanetti il cuore.

Son la fresca vernice d’un vapore

che fischia per salpar la prima volta.

La dolcezza di muovermi m’è tolta,

se non è al venticello della sera.

Duolmi lasciarti, affollata riviera,

dove con esso anch’io venni ammirata.

Oh potessi seguirti! Oh te beata

che «devi» rimanere! E tu, potendo,

non partiresti? Non lo so. M’attendo,

come il giovane mozzo alla sua prima

prova, veder di grandi cose. In cima

del mio ramo attaccata, io ti saluto.

Io, se ritorno, quello che ho veduto,

ed altro ti dirò, foglia bennata.

(2 hangra)

Kis falevél-vagyok, frissen-kibomlott,

az ifjaknak könnyet csalok szemükbe.

S én friss festék egy hajón, mely fütyülve

most feszít szélnek először vitorlát.

A mozgás üdvét tőlem elrabolták,

hacsak az esti szél meg nem lobogtat.

Úgy fáj, hogy elhagylak, te szép, lakott part,

hol a szeretet énrám is mosolygott.

Ha veled tarthatnék! Ó, te, te boldog,

kinek maradnod „kell"! S ha rajtad állna,

te nem mennél el? Nem tudom. Csodája

nagy látásoknak vonz sajogva, mint egy

elsőutas hajósinast. Hadd intek

neked búcsút hát, ágamhoz szegezve.

Ha visszatérek, áldott levelecske,

majd mindent elmesélek, ami volt ott.