Saba, Umberto: Raccontino
|
Raccontino (Olasz)La casa è devastata, la casa è rovinata. Mille e una notte non l’abita piú.
Come un giardino la sua verde Aleppo una tenera madre ricordava. Accoglieva le amiche, palpitava per il figlio inquieto. Ed il caffè porgeva, in piccole tazze, alla turca.
La casa è devastata, la casa è rovinata. Mille e una notte non accoglie piú.
La rovinò dal cielo la guerra, in terrala devastava il tedesco. Piangeva la gentile le proprie sue e le umane miserie. (Odiare non poteva.) Il figlio fuggí sui monti, vi trovò un suo caro amico, vi giocò con lui la vita.
Erano cari amici, si facevano meraviglia a vicenda, esageravano, un poco invidiosi, donne amori. Erano cari amici quando rompere tu li vedevi esterrefatto a calci: un’antilope e un mulo.
La casa è devastata, la casa è rovinata. Ma i due ragazzi sono vivi ancora; vive ancora, imbianchite un po’, le madri.
|
Mese (Magyar)Fölégették a házat, lerombolták a házat. Már nem borul rá az ezeregyéj.
Akár egy kertet, vagy a zöld Aleppot, úgy emlegeti a kedves anyácska. Mikor barátnőit vendégül látja, s a török kávét kis csészékbe tölti, mindig reszket nyughatatlan fiáért.
Fölégették a házat, lerombolták a házat. Már nem borul rá az ezeregyéj.
A háború az égből a porba rontotta, fölégették a németek. A kedves az embersorsot, önmagát siratja. (Gyűlölni nem tud.) Fia elszökött már, föl a hegyekbe, ott fenn él barátja, ott játszanak most, és a tét: az élet.
Milyen hűséges, jóbarátok voltak ők, túlzók, versengők, egy kicsit irigykedők, ha szerelemről, asszonyról beszéltek. Milyen hűséges, jóbarátok voltak ők, de néha rettentően összerúgtak, mint antilop s az öszvér.
Fölégették a házat, lerombolták a házat. De él a két fiú, bizony még mindig élnek, s a két anya is él — csak egyre őszül.
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
