Saba, Umberto: Ritratto della mia bambina

La mia bambina con la palla in mano,

con gli occhi grandi colore del cielo

e dell’estiva vesticciola: "Babbo

-mi disse voglio uscire oggi con te"

Ed io pensavo : Di tante parvenze

che s’ammirano al mondo, io ben so a quali

posso la mia bambina assomigliare.

Certo alla schiuma, alla marina schiuma

che sull’onde biancheggia, a quella scia

ch’esce azzurra dai tetti e il vento sperde;

anche alle nubi, insensibili nubi

che si fanno e disfanno in chiaro cielo;

e ad altre cose leggere e vaganti.

Kislányom piros labdával kezében,

nagy, égszínkék szemét reám emelve,

így szólt hozzám — piciny fehér ruhája

volt rajta épp — „Veled mennék, apácska."

S én arra gondoltam tüstént, hogy annyi

csodálatos jelenségből e földön           

hasonlít egynéhányhoz kisleányom.      

Hogy mi ő? Könnyű tajték, mely fehéren

porzik a hullámok hátán, kerengő

kék füstcsík, mit szétszór a szél kacagva,

felhő, kis játszi, kóbor nyári felleg —

mely szétfoszlik és gyűlni kezd az égen —

és más ily kósza dolgokhoz hasonló.