Saba, Umberto: Ulysses (Ulisse Magyar nyelven)

Nella mia giovanezza ho navigato
lungo le coste dalmate. Isolotti
a fior d’onda emergevano, ove raro
un uccello sostava intento a prede,
coperti d’alghe, scivolosi, al sole
belli come smeraldi. Quando l’alta
marea e la notte li annullava, vele
sottovento sbandavano più al largo,
per sfuggirne l’insidia. Oggi il mio regno
è quella terra di nessuno. Il porto
accende ad altri i suoi lumi, me al largo
sospinge ancora il non domato spirito,
e della vita il doloroso amore.

Ifjúkoromban bejártam hajómmal
a dalmát partvidéket. Földdarabkák
bukkantak ki a vízből, rajtuk olykor
halászmadár pihent, zsákmányra lesve;
algás, nyálkás szirtek, a napsütésben
szépek, akár az ékkövek. Ha éjjel,
vagy dagálykor semmibe vesztek, élre
dőlve húztak a hajók nyílt vizekre
cselvetésük elől. Mai világom
ez itt, a senki földje. Fényeit
másnak gyújtja a kikötőhely, engem
a még töretlen szellem és az élet
fájó szeretete a vízre űz.