Saba, Umberto: Változatok a rózsára (Variazioni sulla rosa Magyar nyelven)

1

Per te piange un fanciullo in un giardino

o forse in una favola. Punivi,

rosa, inabili dita. E così vivi,

un giorno ancora, sul tuo ceppo verde.

Altri asciuga le sue lacrime, e perde

egli in breve l’ incontro e la memoria.

Oh, nemico per sempre alla tua gloria

non lo scopra l’ errore d’ un mattino!

2

Molti sono i colori ai quali l’ arte

varia il tuo incanto o la natura. in me,

come il mare è turchino, esisti solo,

per il pensiero a cui ti sposo, rossa.

3

Cauta i tuoi gambi ella mondava. Mesta

a me sorrise ed al mio primo dono.

Due mani l’aggiustavano al suo seno.

Andai lontano, disertai quel seno.

Errai come agli umani è sorte errare.

mi sopraffece la vita; la vita

vinsi, in parte; il mio cuore meno.

Ancora

canta a me l’usignolo ed una rosa

tra le spine è fiorita.

1

Egy gyermek egy kertben - vagy egy mesében -

miattad sír. Az ügyetlen kis ujjat

megbüntetted, rózsa. Ezért virulhat

zöld száradon még egy nap életedre.

Ő meg letörli könnyét, elfeledve

a találkozást s emlékét. De nem fog

megbocsátani. Sose tudja meg, hogy

egy reggel tévedése ég szívében!

2

Varázsodat sok színnel variálja

a természet, vagy művészet. De bennem,

ahogy a tenger kék, a gondolattal,

mely eljegyzett, pirosan létezel csak.

3

Szárad vigyázva tisztogatta. Búsan

mosolygott rám, s első ajándokomra.

Két kéz igazgatta el drága keblén.

Megszöktem a keblétől, messze mentem.

Tévelyegtem: embersors tévelyegni.

Rámnőtt az élet. Valahogy uralmat

vettem az életen; a szívemen nem.

Most is egyre

egy fülemüle dalol a fülembe,

s töviseim közt rózsa sarjadt.