San Gimignano, Folgóre da: A szívesség pusztulása (Cortesia cortesia Magyar nyelven)

Cortesia cortesia cortesia chiamo

e da nessuna parte mi risponde,

e chi la dèe mostrar, sí la nasconde,

e perciò a cui bisogna vive gramo.

Avarizia le genti ha preso all'amo,

ed ogni grazia distrugge e confonde;

però se eo mi doglio, eo so ben onde:

di voi, possenti, a Dio me ne richiamo.

Ché la mia madre cortesia avete

messa sí sotto il piè che non si leva;

l'aver ci sta, voi non ci rimanete!

Tutti siem nati di Adamo e di Eva;

potendo, non donate e non spendete:

mal ha natura chi tai figli alleva.

Ó, szívesség, szívesség! – így kiáltok,

de válasz nem jő sehonnan szavamra,

mert aki jót tehetne, nem akarja,

s ki híját látja, épp azt éri átok.

Kapzsiság fojtja az egész világot

minden szépséget rontva és zavarva,

s okát tudom, ha szenvedek miatta: –

az Úr elé a dúst vádolni állok!

Ti, kik szívesség-anyámra rohantok,

s tapodjátok, hogy többé sose kel fel:

a vagyon itt marad, – s ti nem maradtok.

Ádám s Éva szülötte minden ember,

de ti, hogy bírjatok, másnak nem adtok:

csúf természet, ki ily fiat nevel fel!