Scotellaro, Rocco: Mindig új a hajnal (Sempre nuova è l'alba Magyar nyelven)

Non gridatemi più dentro,

non soffiatemi in cuore

i vostri fiati caldi, contadini.

Beviamoci insieme una tazza colma di vino!

che all'ilare tempo della sera

s'acquieti il nostro vento disperato.

Spuntano ai pali ancora

le teste dei briganti, e la caverna -

l'oasi verde della triste speranza -

lindo conserva un guanciale di pietra...

Ma nei sentieri non si torna indietro.

Altre ali fuggiranno

dalle paglie della cova,

perché lungo il perire dei tempi

l'alba è nuova, è nuova.

Ne kiabáljatok belém többet,

ne fújjátok többé szívembe

szátok meleg lehelletét, parasztok.

Igyunk meg együtt egy telt kupa bort!

hogy vidám legyen esténk,

s ádáz sorsunk szele is elpihenjen.

A karókon ott rémlik

még a betyárok feje, és a barlang,

a bús remények zöld oázisa,

tisztán őrzi kővánkosát még.

De az ösvényen nincs már visszatérés.

A fészek szalmájából

friss szárnyak kelnek útra,

mert az idők örök enyészetében

mindig új s új a hajnal.