Sereni, Vittorio: A cápák (Gli squali Magyar nyelven)

Di noi che cosa fugge sul filo della corrente?
Oh, di una storia che non ebbe un seguito
stracci di luce, smorti volti, sperse
lampàre che un attimo ravviva
e lo sbrecciato cappello di paglia
che questa ultima estate ci abbandona.
Le nostre estati, lo vedi,
memoria che ancora hai desideri:
in te l'arco si tende dalla marina
ma non vola la punta più al mio cuore.
Odi nel mezzo sonno l'eguale
veglia del mare e dietro quella
certe voci di festa.

E presto delusi dalla preda
gli squali che laggiù solcano il golfo
presto tra loro si faranno a brani.

Mi fut el tőlünk az áramlat fonalán?
Ó, egy történet, folytatása nem következik,
fényfoszlányok, halálsárga arcok, elszórt
éjszakai halászatok, lámpásuk pillanatra felizzik -
s az elhasadt szalmakalap: ez lesz az
utolsó nyár, mikor még véd a naptól.
Ó, ezek a mi utolsó nyaraink, látod:
emlékezet, melynek még vágyai vannak,
benned megfeszül az íj a tenger felől,
de a nyílhegy nem repül szívemig.
Álomba hullva hallod a tenger
egyenletes virrasztását s mögötte
néhány ünnepi hangot.

És lenn a cápák fürgén szelik át
az öblöt és a zsákmányban csalódva.
gyorsan ízekre tépik egymást.