Sinisgalli, Leonardo: Júlia-völgy (Valle Giulia Magyar nyelven)

E' chiusa l'età breve del biancospino.

Piccole fiamme camminano

lungo le rive del fiume.

Un popolo di formiche, punte

dalla calura, scende giù

dalle colline alle acque.

Il più bel tempo dell'anno si offusca.

Il cielo di fulgido sasso

si è consumato in polvere nelle mani.

Tutto quello che ho toccato

è avvizzito. Non dovevo guardare,

non dovevo sentire.

Valle Giulia è solo degli uccelli

e dei fanciulli.

A galagonya évadja letelt.

A folyó partja mentén

parányi láng-füzérek.

A hőség-űzte hangyanép most

ereszkedik alá a vízhez

a forró dombtetőről.

Legszebb időnk ez évben elhomályosul.

A tündöklő kőszikla-égbolt

szétmorzsolódik, mint a por kezemben.

Elfonnyadt minden, amihez csak értem.

Nem kellett volna néznem

s nem kellett volna hallanom sem.

Madarak, gyermekek

birodalma a Júlia-völgy már.