Stampa, Gaspara: Rime varie CCCXI (Mesta e pentita de' miei gravi errori)

Mesta e pentita de' miei gravi errori

e del mio vaneggiar tanto e sì lieve,

e d'aver speso questo tempo breve

de la vita fugace in vani amori,

a te, Signor, ch'intenerisci i cori,

e rendi calda la gelata neve,

e fai soave ogn'aspro peso e greve

a chiunque accendi di tuoi santi ardori,

ricorro; e prego che mi porghi mano

a trarmi fuor del pelago, onde uscire,

s'io tentassi da me, sarebbe vano.

Tu volesti per noi, Signor, morire,

tu ricomprasti tutto il seme umano;

dolce Signor, non mi lasciar perire!

Bús szívvel bánva minden szörnyü vétkem

s ábrándjait a könnyed képzeletnek,

és azt is, hogy eltékozolt szerelmek

ürességében sebbel-lobbal éltem:

hozzád, Uram - ki jól tudod, miképpen

lesz lágy e szív, mikor fagyosra dermed,

s ki édessé teszed rajtunk a terhet,

ha lángragyúlunk szent tüzed hevében -

fohászkodom: tengeréből a bűnnek

Te ments ki, mert halandó nincsen egy sem,

ki onnan egymaga kimenekülhet.

Te érettünk haltál meg a kereszten

s az emberek általad üdvözülnek -

ó, édes Úr, ne hagyj elveszni engem!