Tansillo, Luigi: Szárnyam merész eszméimtől repesve… (Amor m'impenna l'ale, e tanto in alto Magyar nyelven)

Amor m'impenna l'ale, e tanto in alto

le spiega l'animoso mio pensiero,

che, ad ora ad ora sormontando, spero

a le porte del ciel far novo assalto.

Tem'io, qualor giú guardo, il vol tropp'alto,

ond'ei mi grida e mi promette altero

che, s'al superbo vol cadendo, io pero,

l'onor fia eterno, se mortal è il salto.

Ché s'altri, cui disio simil compunse,

diè nome eterno al mar col suo morire,

ove l'ardite penne il sol disgiunse,

 ancor di me le genti potran dire:

«Quest'aspirò alle stelle, e s'ei non giunse,

la vita venne men, ma non l'ardire!».

Szárnyam merész eszméimtől repesve

s a szerelem tollával száll az égen

mind fennebb, fennebb, új rohamra készen,

hogy a mennyek kapuit bevehesse.

S félek olykor, fentről a mélybe lesve,

amely felém kiált s csábít kevélyen:

„Fennkölt pályáról hullni sose szégyen,

s híre örök, kinek halálos este.

Ha attól, kinek rokon volt a vágya,

örök nevet nyert egy tenger vidéke,

hol merész tollát a nap szétzilálta,

a világ rólad is majd ezt beszélje:

a csillagokra tört, és bár hiába,

nem égő vágya volt rövid, csak élte."