Tasso, Torquato: Tacciono i boschi…

Tacciono i boschi e i fiumi

e 'l mar senza onda giace;

ne le spelonche i venti han tregua e pace,

e ne la notte bruna

alto silenzio fa la bianca luna;

e noi tegnamo ascose

le dolcezze amorose:

Amor non parli o spiri,

sien muti i baci e muti i miei sospiri.

Némák a fák s folyók most,

a tenger habtalan sík,

a szél, barlangja odván mélyen alszik,

szerte a barna éjben

a hold szitálja, száll a nagy, fehér csend:

szerelmünk méze-kéje

rejtőzzön mind sötétbe:

Ámor most meg se szólalj, -

a némaságba vész a csók, a sóhaj.