Trilussa: Mária szól, a szolgáló (I) (Parla Maria, la serva... (I) Magyar nyelven)

Pe' cento lire ar mese che me dànno
io je lavo, je stiro, je cucino,
e scopo, e spiccio, e sporvero, e strufino
che quanno ch'è la sera ciò l'affanno.

Poi c'è er pranzo, le feste, er comprianno,
e allora me ce scappa er contentino
che m'ho da mette pure er zinallino
p'aprì la porta a quelli che ce vanno!

E avressi da sentì che pretenzione!
Co' 'na libbra de carne, hai da rifrette
che ciò da fa' magnà sette persone!

Sai che dice er portiere? Ch'è un prodiggio!
Perché pe' contentalli tutti e sette
bisogna fa' li giochi de prestiggio!

Azért a rongy tíz líráért, mit adnak,
megfőzök, mosok, vasalok is rájuk,
bevásárlok, eltűröm száz sigánjuk,
s összerogyok, ha vége van a napnak.

Hát még aztán ha úgy vendégek vannak!
Kész őrület az, ami akkor rámjút.
S végigvárni, és megvetni az ágyuk,
s elmosni, mit a tányérokon hagynak.

Meg azt a rongyos egy font húst naponta
hogy' osszam én be nékik úgy, hogy aztán
délbe' meg este hét személyt etessek?

A házmester is szólt ma már. Aszonta:
- Már én, lelkem, magával nem veszekszek,
hisz' maga kész bűvésznő, drága nagysám.