Ungaretti, Giuseppe: Ének (Canto Magyar nyelven)

Rivedo la tua bocca lenta

(Il mare le va incontro delle notti)

E la cavalla delle reni

In agonia caderti

Nelle mie braccia che cantavano,

E riportarti un sonno

Al colorito e a nuove morti.

E la crudele solitudine

Che in sč ciascuno scopre, se ama,

Ora tomba infinita,

Da te mi divide per sempre.

Cara, lontana come in uno specchio...

Újra látom a te lassú szádat

(a tenger éjjelente feléje zúdul)

és csípőid kancáját látom

vonaglani éneklő karjaimban

és látom, amint sodorja tested az álom:

újra s újra kivirulsz

és száz halálba hullsz.

És a kegyetlen magány,

mit felfedez mindenki magában, ha szeret,

végtelen sírgödör már:

elválaszt tőled örökre.

Messze vagy, édes, akárcsak egy tükörben.