Ungaretti, Giuseppe: Ereimben (Nelle vene Magyar nyelven)

Nelle vene già quasi vuote tombe

L'ancora galoppante brama,

Nelle mie ossa che si gelano il sasso,

Nell'anima il rimpianto sordo,

L'indomabile nequizia, dissolvi;

Dal rimorso, latrato sterminato,

Nel buio inenarrabile

Terribile clausura,

Riscattami, e le tue ciglia pietose

Dal lungo tuo sonno, sommuovi;

Il roseo improvviso tuo segno,

Genitrice mente, risalga

E riprenda a sorprendermi;

Insperata risùscitati,

Misura incredibile, pace;

Fa, nel librato paesaggio, ch'io possa

Risillabare le parole ingenue.

Ereimben, már mint üres sírokban

A még szilaj vágy lángolását,

A szikla-dermedtséget csontjaimban,

A süket szánom-bánomot szívemben,

A fékevesztett romlottságot oldd fel;

A lelkifurdalástól, e szünetlen

Csaholástól a szó-nincs-rá sötétben,

Szörnyű klauzúrámban

Válts végre meg, s emeld rám végre hosszú

Álmodból irgalmas pilláidat;

A te sugárzó, váratlan jeled

Gyúljon fölém, teremtő értelem,

Légy úrrá ismét sorsomon,

Támadj fel - kit már nem reméltem -,

Ó béke: mérték, hihetetlen;

Add, hogy a meghiggadt vidéken újra

Betűzni tudjam az őszinte szókat.