Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ungaretti, Giuseppe: Popolo

Ungaretti, Giuseppe portréja

Popolo (Olasz)

Fuggì il branco solo delle palme

e la luna

infinita su aride notti

 

La notte più chiusa

lugubre tartaruga

annaspa

 

Un colore non dura

 

La perla ebbra del dubbio

già sommuove l’aurora e

ai suoi piedi momentanei

la brace

 

Brulicano già gridi

d’un vento nuovo

 

Alveari nascono nei monti

di sperdute fanfare

 

Tornate antichi specchi

voi lembi celati d’acqua

 

E

mentre ormai taglienti

i virgulti dell’alta neve orlano

la vista consueta ai miei vecchi

nel chiaro calmo

s’allineano le vele

 

O patria ogni tua età

s’è desta nel mio sangue

 

Sicura avanzi e canti

sopra un mare famelico



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.partecipiamo.it/Poesie/ungaretti

Nép (Magyar)

Hagyd el a pálmák árva csapatát s a

magtalan éjek

fölött az óriási holdat

 

A borúsabb éj mint siralmas

teknőc

imbolyog

 

Egy szín nem állhat meg magában

 

A könnyes mámoros szorongás

izzítja már a pirkadást és

tűnékeny lábai előtt a

parázs hevét

 

Új szél lobbant föl immár

új kiáltásokat

 

Elveszett harsonákból a hegyekben

méhkaptárak születnek

 

Térjetek vissza ősi tükrök

víz rejtőző partszélei

 

És

míg most a bunda-hóban

kemény rügyek szegik be

apáink szokott szemhatárát

a tiszta csöndben

vitorla-sor fehérlik

 

Ó Hazám mindenik korod

véremben újraéledt

 

Bizton haladsz és énekelsz

egy éhes tenger habjain



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://csicsada.freeblog.hu

minimap