Ungaretti, Giuseppe: Nép (Popolo Magyar nyelven)
Popolo (Olasz)Fuggì il branco solo delle palme e la luna infinita su aride notti
La notte più chiusa lugubre tartaruga annaspa
Un colore non dura
La perla ebbra del dubbio già sommuove l’aurora e ai suoi piedi momentanei la brace
Brulicano già gridi d’un vento nuovo
Alveari nascono nei monti di sperdute fanfare
Tornate antichi specchi voi lembi celati d’acqua
E mentre ormai taglienti i virgulti dell’alta neve orlano la vista consueta ai miei vecchi nel chiaro calmo s’allineano le vele
O patria ogni tua età s’è desta nel mio sangue
Sicura avanzi e canti sopra un mare famelico
|
Nép (Magyar)Hagyd el a pálmák árva csapatát s a magtalan éjek fölött az óriási holdat
A borúsabb éj mint siralmas teknőc imbolyog
Egy szín nem állhat meg magában
A könnyes mámoros szorongás izzítja már a pirkadást és tűnékeny lábai előtt a parázs hevét
Új szél lobbant föl immár új kiáltásokat
Elveszett harsonákból a hegyekben méhkaptárak születnek
Térjetek vissza ősi tükrök víz rejtőző partszélei
És míg most a bunda-hóban kemény rügyek szegik be apáink szokott szemhatárát a tiszta csöndben vitorla-sor fehérlik
Ó Hazám mindenik korod véremben újraéledt
Bizton haladsz és énekelsz egy éhes tenger habjain
|