Ungaretti, Giuseppe: Sirene

Funesto spirito

Che accendi e turbi amore,

Affine io torni senza requie all’alto

Con impazienza le apparenze muti,

E già, prima ch’io giunga a qualche meta,

Non ancora deluso

M’avvinci ad altro sogno.

Uguale a un mare che irrequieto e blando

Da lungi porga e celi

Un’isola fatale,

Con varietà d’inganni

Accompagni chi non dispera, a morte.

Te baljós szellemarc,

aki lángod elöntöd e szíven,

hogy omolni naponta pokolra ne szűnjek,

jelenéseidet be sietve cseréled:

csak célt semmilyet közelembe ne lássak;

de csalódni nem is fáj,

csábít dalod új álomra.

Amiként szelíden s kavarogva a tenger olyan rég

rejteget és kínál valahol

egy végzetes szigetet,

tüneményt te is egyre többet

kínálsz a halált nevető szilárd szíveknek.