Valeri, Diego: Il giovane pesco

Chiaro sotto l’imminente luna

sta in sua grazia il pesco giovinetto,

tutto fiori, un esile rametto

che si spicca dalla terra bruna.

Nuda grazia che alla sera esali

il profumo delle braccia lievi,

tu non temi i tardi geli: brevi

i tuoi dì fioriti, ma immortali.

Közel a hold és alatta fehéren

illeg az ifjú, bóbitás barackfa,

merő virág, egyetlen gally-botocska,

a barna rögből így szökött ki éppen.

Mezítelen báj, a hűs alkonyatban

könnyű kezeddel illatot ki hintesz,

kései fagytól nem félsz te: rövid lesz

virágzásod és mégis halhatatlan.