Vivanti, Annie: Nuova

Non voglio più cantare i vecchi amori,
L'eterno aprile ed il chiaror di luna.
Ho in uggia il cielo azzurro e gli astri e i fiori
La brezza, le barchette e la laguna!

Odio le serenate, i mandolini,
Le dame bionde e i pallidi garzoni.
Quella folla di tristi fantoccini,
Popolo da sonetti e da canzoni.

Io voglio un nuovo canto audace e forte,
Disdegnoso di regole e di rime,
Voglio un amor che rida della morte,
Voglio del genio la pazzìa sublime!

E se tu m'ami dell'amor ch'io voglio
Baciami sulla bocca in faccia al sole,
Fatti dell'amor tuo scudo ed orgoglio
E la pugna sottentri alle parole!

Col nuovo inno d'amor che vibra e freme
E schiude il cielo all'anima rapita,
Tenendoci per mano, andiamo insieme
A vincer la battaglia della vita!

Szép érzemények, többé nem dalollak,
örök szerelem, kék ég, holdkorong!
Únlak, szellő, virág, lagúna, csolnak
s alkonyi szép táj, csillag hol borong.

Útállak szívből, gitár s szerenád,
szőke dáma és halavány gavallér!
Fújjon, bábszínház, orkán szele rád,
szonettnemzet, dalország, csipkegallér!

Én szép s merész dalt dallok ím neked,
mely felrúg minden regulát, meg rímet
szerelmet, mely a síron is nevet,
s szent őrületből varr versemre hímet!

S ha így szeretsz - mert másként nem
hát csókolj szájon tűző Nap alatt,
szerelmed vad gőg, csengő pajzs legyen,
s véres bajvívás minden szép szavad!

Szerelmünk harsány, víg, új himnuszával,
mely rést hasít a pengő ég falán,
mi kézenfogva úgy haladjunk által
az életen, mint győzelmes csatán!