Zanella, Giacomo: Scroscio di pioggia

Il suo stridor sospeso ha la cicala:

la rondinella con obliquo volo

terra terra sen va: sul fumaiolo

bianca colomba  si pulisce lala.

Grossa, sonante qualche goccia cala,

che di pinte anatrelle allegro stuolo

evita con clamor: lieve dal suolo

di spenta polve una fragranza esala.

Scroscia la pioggia e contro il sol riluce

Come fili dargento: il ruscel suona

Che la villa circonda, e par torrente;

sulle cui ripe a salti si conduce

lo scaltro fanciulletto, ed abbandona

le sue flotte di carta alla corrente.

Elnémult a tücsök, a rét dalossa;

földet súrolva szálldos lent a fecske,

fehér galamb feküdt ki az ereszre,

s hosszú szárnya fonákját mossa-mossa.

Kövér cseppektől bugyborog a tócsa,

tarka récék döcögő kis seregje

megkerüli; a földről lengedezve

megázott por szaga csap a magosba.

Az udvaron csillogva fut a zápor,

mint ezüstös fonál; a ház tövében

körös-körül sebes víz borzolódik;

Benne mezítlábas fiúcska lábol,

ugrándozik, megáll, majd sorba, szépen

reáereszti kis papírhajóit.