Catullus, Caius Valerius: A veréb halálára ((Lugete, o Veneres Cupidinesque...) Magyar nyelven)

Lugete, o Veneres Cupidinesque,  
et quantum est hominum venustiorum: 
passer mortuus est meae puellae  
passer, deliciae meae puellae,   
quem plus illa oculis suis amabat.  
nam mellitus erat suamque norat  
ipsam tam bene quam puella matrem,  
nec sese a gremio illius movebat,  
sed circumsiliens modo huc modo illuc 
ad solam dominam usque pipiabat.  
qui nunc it per iter tenebricosum  
illuc, unde negant redire quemquam.  
at vobis male sit, malae tenebrae  
Orci, quae omnia bella devoratis:  
tam bellum mihi passerem abstulistis. 
o factum male! o miselle passer!  
tua nunc opera meae puellae   
flendo turgiduli rubent ocelli.

Sirjatok, gyász Vénuszok és Kupídók,
Vénusz hívei szerte a világon!
Meghalt, meg, a veréb, gyönyörü lánykám
legfőbb gyönyörüsége, a veréb, mely
drágább volt neki, mint a szeme fénye:
édes volt, csupa méz, s ismerte édes
urnőjét, ahogy a leány az anyját,
s el nem ment maga soha asszonyától,
de folyton körülötte ugrabugrált
s csak hozzá csipogott, ölébe, vissza.
Most meg megy a szegény az árnyak útján,
honnan senki se fordul vissza, mondják.
Átkozlak, gonosz Alvilág, vad Orkusz,
aki elnyeled, ami édes és szép:
oly szép volt az a csöppség, s elraboltad!
Óh gaztett, gonosz! óh szegény madárkánk!
Te vagy az oka, hogy a drága lánynak
rőtre sírt szemeit ma könny dagasztja!