Catullus, Caius Valerius: A rigó halálára ((Lugete, o Veneres Cupidinesque...) Magyar nyelven)

Lugete, o Veneres Cupidinesque,  
et quantum est hominum venustiorum: 
passer mortuus est meae puellae  
passer, deliciae meae puellae,   
quem plus illa oculis suis amabat.  
nam mellitus erat suamque norat  
ipsam tam bene quam puella matrem,  
nec sese a gremio illius movebat,  
sed circumsiliens modo huc modo illuc 
ad solam dominam usque pipiabat.  
qui nunc it per iter tenebricosum  
illuc, unde negant redire quemquam.  
at vobis male sit, malae tenebrae  
Orci, quae omnia bella devoratis:  
tam bellum mihi passerem abstulistis. 
o factum male! o miselle passer!  
tua nunc opera meae puellae   
flendo turgiduli rubent ocelli.

Sirván sírjatok, égi istenarcok 
s érző lényei mind e nagy világnak! 
Mert meghalt a rigók az én szerelmes 
lánykám kincse, az én kincsem rigója, 
kit jobban szeretett saját szeménél. 
Cukros volt, aranyos: kis gondozóját 
úgy ismerte, akár leány az anyját, 
ott szökdelt fel-alá egész nap édes 
asszonykája ölén, s az ő fülébe 
cserregett, csipogott, fütyült napestig. 
Mord, sötét utakon barangol immár, 
honnan nincs e világra visszatérés. 
Átkozott a neved, homályos Orcus, 
minden szépre falánkul tátogó száj, 
mely szép kismadarunkat így befaltad! 
Ó, gaztett, csúnyaság! Szegény madárka! 
Látod, most kicsi kedvesem miattad 
sírja-ríja szemét ily pirosra...