Horatius Flaccus, Quintus: Melpomenéhez (A múzsához, ki a költőt a halhatatlanságba emeli) (Carminum Liber Tertius XXX Magyar nyelven)
|
Carminum Liber Tertius XXX (Latin)Exegi monumentum aere perennius regalique situ pyramidum altius, quod non imber edax, non Aquilo inpotens possit diruere aut innumerabilis annorum series et fuga temporum. Non omnis moriar multaque pars mei vitabit Libitinam; usque ego postera crescam laude recens, dum Capitolium scandet cum tacita virgine pontifex. Dicar, qua violens obstrepit Aufidus et qua pauper aquae Daunus agrestium regnavit populorum, ex humili potens princeps Aeolium carmen ad Italos deduxisse modos. Sume superbiam quaesitam meritis et mihi Delphica lauro cinge volens, Melpomene, comam.
|
Melpomenéhez (A múzsához, ki a költőt a halhatatlanságba emeli) (Magyar)Ércnél is maradóbb művet emeltem én, fenséges piramis csúcsa nem ily magas; ezt sem kapzsi eső, sem szilaj Aquilo nem rombolja le már, vagy sohasem fogyó évek lánca, s a gyors, elsuhanó idő. Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább. Hírem hű unokák ajkain egyre nő, mindig frissen, amíg nagy Capitolium lépcsőjére a pap lép, meg a néma szűz. Mondják majd, hol a bősz Aufidus árja zúg s hol száraz mezein Daunus uralkodott pór népén: alacsony sarj, ime nagy vagyok: én írtam legelőbb aeoli dalt latin nyelven! Szegd fel ezért homlokodat jogos gőggel, Melpomeném, szedj üde delphoi lombot, s fonj koszorút büszke fejem köré.
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
