Janus Pannonius: Búcsú Váradtól (Abiens valere jubet sanctos reges, Waradini Magyar nyelven)

Omnis sub nive dum latet profunda

Tellus, et foliis modo superbum

Canae dum nemus ingravant pruinae,

Pulchrum linquere Chrysium iubemur,

Ac longe dominum volare ad Istrum.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Non nos flumina, nec tenent paludes,

Totis stat rigidum gelu lacunis.

Qua nuper timidam subegit alnum,

Nunc audax pede contumelioso,

Insultat rigidis colonus undis.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Non tam gurgite molliter secundo,

Lembus remigio fugit volucri,

Nec quando Zephyrus levi suburgens,

Crispum flamine purpuravit aequor,

Quam manni rapiunt traham volantem,

Quam primum, o comites, viam voremus.

Ergo vos calidi, valete fontes.

Quos non sulfurei gravant odores,

Sed mixtum nitidis alumen undis.

Visum luminibus salubriorem,

Offensa sine narium ministrat.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Ac tu, bibliotheca, iam valeto,

Tot claris veterum referta libris

Quam Phoebus Patara colit relicta,

Nec plus Castalios amant recessus,

Vatum Numina, Mnemonis puellae.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Aurati pariter valete reges,

Quos nec sacrilegus perussit ignis,

Dirae nec tetigit fragor ruinae,

Flamnis cum dominantibus per arcem.

Obscura latuit polus favilla;

Quam primum, o comites, viam voremus,

At tu, qui rutilis eques sub armis

Dextra belligeram levas securim,

Cuius splendida marmorum columnis,

Sudarunt liquidum sepulcra nectar,

Nostrum rite favens iter secunda.

Quam primum, o comites, viam voremus.

Minden mező mély hó alatt,

a büszke berkek lombtalan

ormát fehérlő dér fedi.

El kell a Kőröst hagyni most

s a nagy Dunához tartanunk ...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!

Utunkba nincs folyó, mocsár;

jégkéreg áll a víz szinén.

Hol nemrég lenge bárka járt,

a dermedett habokra hág

most hetyke lábbal póri nép ...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!

A sajkát kedvező vizén

nem hajtja úgy a gyors lapát,

se könnyű szellő bíboros,

tarajló tengeren, mikép

repítik szánom kis lovak...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!

Búcsúzom most ti, hévizek,

melyeknek nincsen kénszaga;

timsó terhelte, tiszta hab,

szemet javító gyógyerő,

rossz pára nélkül mely segít...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!

Szép könyvtár, szinte búcsúzom,

sok régi író művei!

N e m  él már Phoebus Delphiben

s a Múzsák sem Castálián;

itt laknak ők, az ihletők...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!

Arany királyi szobrok is,

búcsúzom; tűz sem árthatott

néktek, midőn a rom szakadt,

vad láng loholt a váron át

s az égre füstös pernye hullt...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!

Aranypáncélzatú lovag,

bárdot villogtató kezű,

kinek kősírban illatos

verejtékcsepped gyöngyözött :

Segíts az úton, légy velem!...

Hajtsunk, fiúk, sietve hát!