Janus Pannonius: Apollóhoz gyógyulásért (Ad Apollinem, cum e pede laboraret Magyar nyelven)

Ardua sacratae celebras seu moenia Cirrhae,

   Seu colis excelsae, moenia clara Rhodi,

Parrhasium flexo, seu lustras Maenalon, arcu,

   Seu Claron aut Lyciae templa sacrata colis;

Seu quondam aequoreis, fluitantem Delon, in undis,

   Aurea seu magni tecta Tonantis habes;

Huc ades intonsis, Paean formose, capillis,

   Huc ades o medicae, Phoebe repertor, opis!

Te coluisse mihi teneris, rogo, prosit, ab annis,

   Atque Sabaea tuis, tura dedisse, focis.

Scilicet auxilium Iuno parientibus affert,

   Ruricolis dat opem Liber et alma Ceres.

Lanigeras Pan curat oves, oviumque magistros,

   Persephone magicis artibus ipsa favet.

Pastorem alma Pales, miserum Venus audit amantem,

   Quique volat toto notus in orbe puer.

Facundos Hermes, bellantia pectora Mavors,

   Respicit, et castos casta Diana iuvat.

Pallas versato, ducentem stamina, fuso,

   Spectat ab excelsi culmine Diva, poli.

Quisque suos Divum cultores spectat, et illis

   Propitio semper numine mitis adest.

Tu quoque, Phoebe pater, lacrymas ne sperne tuorum,

   Neu sinito vacuas praeteriisse preces.

Praemia digna manent, vinctum tibi cornua vittis

   Taurum ad turicremos sacrificabo focos.

Ha Parnasszus tövében is tanyázol.

  ha Rhodoson vagy, zord falak megett,

ha Jónián, szent templomokban távol,

  s Árkádián a lantod pengeted,

ha Délos, mely a tenger hátán vándor,

  s dörgő Zeusznak háza rejteget:

Dús fürtű isten, szállj hozzám csapongva,

  jöjj, Phoebus és hozz gyógyulást nekem!

Hisz téged áldlak kiskoromtól fogva

  s oltárodat hívón tömjénezem.

Szülőasszonynak pártfogója Junó.

  Ceres kegyes a földmíves  iránt,

Pán gyapjas nyájat, pásztort gyámolító

 s Persephoné a titkos tudományt.

Vénus védelmez búsongó szerelmest

  s a szárnyas gyermek, kisded Cupido,

szüzet segíteni szűz Diána nem rest.

  Mars hőst, Merkúr kézmívest pártoló;

szövő-fonókat Pallas ujja őrzi,

  midőn a fényes égből ránk lenéz...

Így minden isten buzgó tisztelői

  tudják, hogy az melléjük állni kész. -

Jöjj hát Apolló, hogy ne hulljon könnyem

  és hasztalan ne szálljon sóhajom,

oltárodnál, hogy méltón megköszönjem,

  ékes szarvú bikával áldozom.