Janus Pannonius: Ad Galeottum

Candida seu vultu ridet fortuna sereno,

   Seu praefert tristes nubila fronte minas,

Semper habe fidi secretum pectus amici,

   Affectus credas cui Galeotte tuos:

Collatae levius mordent praecordia curae,

   Gaudia plus multo participata iuvant.

Hogyha derűs arccal nevet olykor rád a szerencse,

   vagy felhőbe borult homloka megfenyeget,

mindig együttérző, szerető szív vár, Galeottóm,

   légy bizalommal hű, régi barátod iránt:

nem gyötör oly sok gond, ha a terhet mással is osztod,

   sokszoros élvezetet nyújt az öröm, ha közös.