Janus Pannonius: Ad Galeottum Narniensem - Haec tibi Pannonicis ...

Haec tibi Pannonicis, epigrammata mittit, ab oris,

Inter Hyperboreas, maximus Ister, aquas.

Nec te mirari nimium, Galeotte, decebit,

Esse videbuntur vix mea, si qua tibi.

Scilicet ingenio multum locus addit et aufert,

Inter et est sub quo sidere carmen eat.

In Latiis, scripsi fortasse Latinius, oris,

At nunc barbarico, barbara, in orbe crepo.

Hic Maro ponatur; fiet lyra rauca Maronis,

Huc Cicero veniat, mutus erit Cicero.

Tu tamen haec tali poteris deducere lima,

Vel critici ut medio nata Helicone putent.

Verset küldök fagyos Pannoniábul,

Duna vidékén írtam északon,

Tudom, hogy rajtuk Marzióm elbámul

s nem is hinné, hogy mind az én dalom

Mert lám, a táj áthatja ám a lelket,

hol kelt a vers, milyen csillagzat mellett.

Latinul írtam, latin parton járó,

most barbár földön barbár lett szavam.

Dadogna csak, ha itt dalolna Máró,

Cicero is hallgatna untalan.

D e ha te átcsiszolnád mind e verset,

azt hinné bárki Helikonon termett.