Janus Pannonius: A veronai Guarinóhoz (Jaj, Guarinó, be szelíd atya vagy ...) (Ad Guarinum Veronesem Magyar nyelven)

Cur, Guarine, tuos, indulgentissime patrum,
   Non cohibes natos turpibus a vitiis?
An nescis pridem quid fecerit unus eorum?
   Fecit ut ancillae sis socer ipse tuae,
Ut vernae sis fecit avus; iam fabula tota
   Urbe volas, et adhuc te tua probra latent.
Cur, inquam, Guarine, tuos, millissime patrum,
   Non cohibes natos turpibus a vitiis?
Talia in ancillas nam si illis saepe licebunt,
   In natas, aliis crede licere, tuas.

Jaj, Guarinó, be szelíd atya vagy nem ügyelsz fiaidra!
    Csúfos, amit tesznek, mégis  elébe nem állsz.
Nem tudod-e, mit tett most egyikük is minapában?
    Azt, hogy a szolgáló lányod apósa te vagy.
Hogy nagyapó lettél a cseléd révén - ez a szégyen
    híre a városnak, csak teneked titok az.
Ó, Guarinó, kérdem, mért hogy nem ügyelsz fiaidra?
    Csúfos, amit tesznek, és te szelíd atya vagy!
Hidd el, amit fiaid ma cselédeiden gyakorolnak,
    megteszik azt mások majd a te lányaidon.