Janus Pannonius: Pálra - Valahányszor találkozunk ... (Ad Paulum - Occurris quoties... Magyar nyelven)

Occurris quoties, toties me, Paule, salutas,
   Ut resaluteris scilicet, ista facis.
Quindecies una, si fias obvius, hora,
   Consuetum repetis sedulus officium.
Si quando in summa scribo meditorve fenestra,
   Clamatum e piatea semper avere iubes.
Sic vaga sollicitae pereunt meditamina mentis,
   Avolat et cerebro pulsa Thalia meo.
Ni fallor digitis, hodie centesima nobis
   A te dicta modo est, et puto, quinta salus.
At nobis esset vitam satis una per omnem,
   Ut superent Pylios tempora nostra dies.
Dum queror, ecce iterum misero fers, Paule, salutem,
   O quam te longe, Paule, valere velim!
Parce, precor, tenero capiti, et crudelia differ
   Taedia; sic semper sit tibi, Paule, salus.
Quodsi forte placet numero certare salutis,
   More potes vulgi dicere mille semel.

Valahányszor találkozunk, üdvözölsz, Pál, engemet
  s csak azért, hogy viszont én is köszöntselek tégedet.
Óránként bár belémbotolj bárhol úton-útfélen,
  tizenötször is köszöngetsz, meg nem únod szüntelen.
Sőt fenn, hogyha ablakomban mélázok, vagy írok én,
  lent a térről üdvözletet kurjongatsz fel énfelém.
Sarjadózó gondolatom erre nyomban oda van
  és a Múzsa megzavarva bús agyamból elrohan.
Ujjamon most megszámoltam s így biztosat mondhatok,
  ma százötször köszöntöttél, de néked még ez se sok.
Bezzeg nékem elég lenne egész életemre ez,
  akkor is, ha Nestornál is korom többre terjedez.
Jaj nekem, míg így kesergek, újra rámköszönsz, te, Pál,
  búcsúzhatnék bár tetőled és örökre távoznál!
Irgalmazz már bús fejemnek, unalommal meg ne öld,
  úgy légy egyszer s mindenkorra, általam, Pál, üdvözölt!
S ha azt hiszed, több köszöntés többet ér tán énnekem,
  egy köszöntő szódat inkább ezerszeresnek veszem.