Janus Pannonius: Pálhoz - Pál, valahányszor látsz ... (Ad Paulum - Occurris quoties... Magyar nyelven)

Occurris quoties, toties me, Paule, salutas,
   Ut resaluteris scilicet, ista facis.
Quindecies una, si fias obvius, hora,
   Consuetum repetis sedulus officium.
Si quando in summa scribo meditorve fenestra,
   Clamatum e piatea semper avere iubes.
Sic vaga sollicitae pereunt meditamina mentis,
   Avolat et cerebro pulsa Thalia meo.
Ni fallor digitis, hodie centesima nobis
   A te dicta modo est, et puto, quinta salus.
At nobis esset vitam satis una per omnem,
   Ut superent Pylios tempora nostra dies.
Dum queror, ecce iterum misero fers, Paule, salutem,
   O quam te longe, Paule, valere velim!
Parce, precor, tenero capiti, et crudelia differ
   Taedia; sic semper sit tibi, Paule, salus.
Quodsi forte placet numero certare salutis,
   More potes vulgi dicere mille semel.

Pál, valahányszor látsz, mindannyiszor újra köszöntesz,
   Persze, hogy így kizsarolj tőlem is egy köszönést.
Egy órában jöjj bár szembe velem tizenötször,
   Buzgón újra köszönsz s ezt soha meg nem unod.
Sőt ha az ablakban mélázok, vagy pedig írok,
   Úgy is felkiabálsz s válaszomat kicsalod.
Könnyed gondolatom szétkergeted így a fejemből,
   Múzsám is megijed s ihlete messze repül.
Hogyha az ujjaimon jól számláltam, ma csupán csak
   Százötször nyílott szád köszönésre felém.
Hej, ez az egy nap elég az egész életre nekem, ha
   Többet is élek, akár Nestor, a pylosi agg.
Jaj nékem! Panaszom közben már újra köszönsz, Pál!
   Szívemből köszönök, csak sohse lássalak én!
Kíméld érzékeny fejemet, kínpadra ne vonjál,
   És örök üdvözlet járjon ezért teneked!
Vagy ha szerinted a sok köszönés becsesebb, nosza, mondj egy
   “Légy üdvöz százszor”-t, így köszön itten a nép.